Szeretlek

Érzem fényed odaát,
Szeretni akarlak igazán.
Látom kezed a kezemben,
Látom arcod lélekben.

Pokolba kívánlak,
Olykor csak magamnak.
Lelkem néha sivár,
Néha új kalandra vár.

Tudnom kell rólad.
Szíved fonnyad?
Mi történik veled?
Semmi, az is lehet.

Tekinteted ott ég,
Felejteni nem lehet.
Gyűlöllek téged,
S átkozva szeretlek.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tűz Démon

Kép
A lángok bordái között születik. A világ megroppan körülötte, a csend is felizzik nyomában. Azt hiszik éget, harap és pusztít. De ez az égés más, mint ami a természetben létezik. Ez a legbensőbb valódban felszított tűz. Az amelyik nem rombol, hanem épít. Minden lélegzetével fényt lobbant, minden mozdulatával régi sebeket perzsel szét. Nem jó, nem rossz, csak ösztön, ami túlélte az évezredeket. Amikor közelebb lép, a többi démon hirtelen meghajol előtte. Azt súgja nekem: „Nem félek attól, ami benned ég.” És végre nem félek tőle én sem.
További információk

Új dallam

Kép
Virágok szirma ékesen ragyog, De meghal egyszer, s fonnyadva rohad. Gyönyörű volt, kedves és szép, De mi élt egyszer feledésbe vész. Élet, halál együtt jár, Elfogadod vagy nem, rajtad áll. Megmásíthatatlan és örök, Az idő vonalát meg nem töröd. Így múlik el minden az életben. A szerelem is, mi egykor éltetett. De mindig eljön a tavasz, S szíved új dallamra fakad.
További információk

A kastély

Kép
A kastély eddig zárva volt. Látogatni sem lehetett, Félő volt, hogy az enyészeté lesz. De aztán a tulajdonos rájött, Mi az ami jót tesz. Körbe kerítette, S növényeket ültetett a kertbe. Gondozni fogja most már, S nem hagyja, hogy kártevők lepjék be. Minden évben kifosztották, Tönkre tették és átkozva magát, A kastélyra haragudott. Oly hosszú idő után belátta, Az ártó lelkek csak oda mennek, Hol engedélyt kapnak erre. Mostantól minden megváltozik, A kastély csak az övé. Bemenni oda nem lehet, Azt ki kell érdemelnetek.
További információk